A tisztítószerekről

A szemünk előtt manapság egyre élesebb vita bontakozik ki az ún. „természetbarát megoldások” és a „mesterséges szerek” használói, ajánlói között. Valljuk be, jellemző ránk az is, hogy csak a két végletben tudunk gondolkodni, s a választást harcnak, a mást választókat ellenfeleknek, néha még ádáz ellenségnek is tekintjük. Kivonjuk kardunkat az egyik vagy a másik megoldás mellett, és minden körülmények között makacsul kitartunk, és mindenre mindenkor azt az adott megoldást alkalmazzuk. Persze ebben remek külső segítséget is kapunk: az interneten is bőven találhatunk megerősítést, bármely végletet is képviseljük, jó tanácsok tömkelegét, hogy miért jó, ahogy mi döntöttünk, és miféle megátalkodott rossz emberek, akik a másik csoporthoz tartoznak, vagy netán kételkedni mernek.

Mi azt gondoljuk, hogy a tudatos és környezetbarát fogyasztó mindkét véglettel szemben legalább szkeptikus, alaposan tájékozódni vágyó, előnyöket és hátrányokat mérlegelő, a döntéseit mindenkor az aktuális feladathoz az összes tényezőt figyelembe véve kialakító fogyasztó.

Csak egy egyszerű és sarkított példát említve: egy autószerelő munkaruhájának a kimosásához egy természetesnek mondott mosószer használata lehet, hogy azt eredményezi, hogy nem lesz megfelelően tiszta a ruha, ezért vagy újra kell mosni, vagy már az első mosásban is magasabb hőfokon, hosszabb ideig, több vízzel, és jóval több mosószerrel. Így az azonos tisztaságú ruha eléréséhez nem biztos, hogy az enyhébb hatású természetbarát szer a környezetbarátabb megoldás. Ezzel nem a „természetes mosószer” érdemeit szeretnénk kisebbíteni. Lehet, hogy a kevésbé szennyezett ruhadarabokhoz ez is nagyszerű megoldás. De arról se feledkezzünk meg, hogy a használt mennyiség is számít: ha azonos tisztaság eléréséhez mennyiségileg több kell az egyik szerből, mint a másikból, akkor ennek választásával rögtön növeljük a mosószer-előállítási, a csomagolás-gyártási és csomagoláshulladék-képzési környezeti lábnyomunkat… ezen is érdemes elgondolkozni.

Ugyanez a helyzet a vízlágyító és egyéb tisztító megoldásokkal is. Ha évek óta semmit nem használtunk, és már vastagon rárakódott a vízkő például a mosógépünk egyes alkatrészeire, vagy erősen lerakódott a feleslegesen túladagolt mosószer, akkor egyrészt lehet, hogy egy kicsit „drasztikusabb” beavatkozásra lesz szükségünk, egy erősebb hatású tisztítószer választásával. Másodsorban azt se felejtsük el, hogy bizonyos szerek, és ilyen például az ecet vagy a trisó is, maró hatású savak, melyek kifejezetten károsak lehetnek bizonyos alkatrészekre (pl. gumi tömítések, a dobot bevonó anyagok). Továbbá, maró hatásuk eredményeként, a vízkövet éles, szilánkos lapocskákként választja le az alkatrészekről (ezt jól megfigyelhetjük például egy vízforraló esetében), mely éles vízkőleválások később, vagyis a mosógépen belüli további „útjuk” során egyéb alkatrészek – pl. gumitömítések – sérülését okozhatják.

A gyártók a használati útmutatóban mindig megjelölik, hogy milyen szerrel javasolják az egyes karbantartási, tisztítási műveletek elvégzését (még azt is, ha már maga a sima vizes öblítés, törölgetés megfelelő), így ne feltételezzük azt, hogy ha egyes speciális esetekben speciális „mesterséges” szerek használatát javasolják, azt merő profitérdekeltségből, a természetre fittyet hányva, a „szegény jó szándékú fogyasztó átverési szándékával” teszik.

Lehet, hogy ezen szer használatával sokkal többet teszünk a környezetünkért, mert pl. hosszabb ideig használhatjuk a gépünket az egyes alkatrészek jobb megóvásával (és így máris kisebb gyártási és hulladékkezelési környezeti lábnyomunk lesz). Gondoljunk bele: a gyártónak az az érdeke, ha tetszik, igen, üzleti érdeke, hogy elégedett fogyasztói legyenek. Ha egy vásárló csalódik az adott márkában, készülékben (például azért, mert meghibásodnak az alkatrészek, elkopnak a tömítések, lejön az alkatrészek belső bevonata), legközelebb másikat fog választani. A vásárló akkor elégedett, ha a készüléke meghibásodás nélkül, hatékonyan és hosszú ideig üzemel. Ehhez szeretne a gyártó segítséget nyújtani üzemeltetési és karbantartási módszerekre vonatkozó tanácsaival, illetve az üzemeltetéshez és karbantartáshoz szükséges és megfelelő szerek javaslatával.

Szintén egy érdekes helyzetet teremt a „másik véglet” is, például a hideg zsíroldó használata. A hideg zsíroldó egy rendkívül agresszív, igencsak „mesterséges” szer, de mégis, ha máshogy nem boldogulunk a lerakódott makacs szennyeződésekkel, pl. a sütő falán vagy a tepsik esetében, előszeretettel fordulunk a hideg zsíroldóhoz segítségért. Hát ideje tiszta vizet önteni a pohárba: a HIDEG ZSÍROLDÓ A ZOMÁNC HÓHÉRA! Tönkreteszi a sütőnk, tűzhelyünk, tepsink (belső) borítását, és ezáltal valójában a teljes eszközt, mert a zománcozás nem javítható. Zománcozott felületek – így sütők, tűzhelyek, tepsik, zománcozott edények – tisztításához ne használjunk hideg zsíroldót!

Bízzunk abban, hogy az a tisztító megoldás, az a tisztítószer, amit a gyártó a használati útmutatóban javasol, megfelelő megoldás a gépünk tisztításához.

És itt megint csak visszajutottunk a használati útmutató fontosságához, amihez még egy dolgot kell hozzátenni: a megelőzés fontosságát. Ha készülékünk beüzemelésétől fogva figyelünk a használati útmutató tanácsaira, arra, hogy ne adagoljunk túl semmit, és a javasolt tisztító szereket a megfelelő műveletekhez, és megfelelő mennyiségben és arányban használjuk, azzal már megelőzhetjük a problémák kialakulását, és a megelőzés rendszerint sokkal környezetbarátabb megoldás, mint az utólagos problémamegoldás.